Egyszer valaki megkérdezte, szeretem-e a Karácsonyt. El
kellett gondolkodjak, vajon szeretem-e a hisztérikus, ajándékok után való rohangálást,
a tülekedést, a véget nem érő takarítást.
A legtöbb ember egymás fején taposva kergeti az időt.
Osztanak, szoroznak, szánalmasan számolgatják pénzeiket. A Karácsony extra
kiadás időben, pénzben és energiában egyaránt, azok a gyilkos számlák meg csak
jönnek és jönnek. Ismerős?
És ez még csak a kezdet! Jön az eszeveszett sütés-főzés, a
kényszeres bezabálás, a rokonokkal való, kötelező jópofizás. Végül rád szakad
az őrületes finálé: görnyedsz a vécén és éppen fogadalmat teszel, hogy soha
többé nem fogyasztasz ipari mennyiségű szaloncukrot, bejglit és sütit,
disznótoros és hasonló, karácsonyi nyalánkságok habzsolása után…
Az eszmélés pillanatában ráadásul meg kell még küzdened az
egyre csak erősödő lelkifurdalással is, amiért ilyen csúnyán elintézted magad…
Sokan ebből sem tanulnak. Épp csak kiheverték a Karácsonyt,
máris ugranak fejest az év legrosszabb bulijába, melyet Szilveszternek nevezünk.
„-Te hol szilveszterezel?
-Még nem tudom. Hívtak vagy 3 buliba. Remélem, megint jól
szétcsapom magam, mint tavaly…”
Bizony, bizony. Szilveszterkor kötelező magadat jól érezni…
Lehetőleg össze-vissza igyál minden félét, minél előbb legyél talaj-részeg, és
köszöntsd az Új Év első napját illendő módon: a saját hányásodban ébredve,
olyan helyszínen, ahová nem emlékszel, hogyan is kerültél. Az sem baj, ha
semmire sem emlékszel, a haverok majd úgyis elmesélik…
Ha az egész éved egy katasztrófa volt, legalább a
Szilvesztered legyen jó, ütős! Most KELL jól érezned magad, különben lúzer
vagy!
Hányszor láttam már ezt a kétségbeesést buliba menekülő
arcokon! Megúsztuk ugyan a 2012-őt, de
hát ki tudja. Mi van, ha tényleg ez az utolsó alkalom a lealjasodásra?!
Nehéz mostanában
kedvet csinálnom magamnak a Karácsonyhoz.
Úgy döntöttem, elképzelem és leírom álmaim Karácsonyát, hogy
könnyebb legyen a hangulatot megteremteni.
Nekem a Karácsony egyszerűen a fény születését jelenti, a
fény pedig akkor születik meg, mikor a legmélyebb a sötétség, máskülönben fel
sem tűnik az egész. Az ideális Karácsony olyan, mint egy mese. Mélységes,
gyermeki csodavárásban zajlik elejétől a végéig. Nincs rohangálás, nincs
pánikolás. Nyugi van, csend van, mézeskalácsot sütünk valahol vidéken, egy kis
parasztházban. Odakint hideg van, talán még a hó is esik. Idebent meleg van, és
a kemence tetején dorombol a macska. Szinte már giccses, de akkor is így esik
jól. Együtt a család. Ajándékokat készítünk, közösen zenélünk, odakint
szánkózunk, nevetünk, hóembert építünk, aki reggel majd ránk mosolyog, mikor
kinézünk az ablakon. Lassan esteledik. Ideje visszamenni a fűtött házba. Kicsit
átfagytunk, de így legalább még jobban esik a kiolvadás, a tea és a forralt bor.
Az ajándékozás kicsit bekavar. Olyan, mintha az eszközt
összekevernénk a céllal. Az ajándékkészítés a kreativitást és a fantázia
megélését szolgálja inkább. Nem azért csinálod, mert nincs pénzed, hanem mert
van időd. Tiéd a világ minden ideje, mert semmit sem KELL csinálnod. Volt olyan
év, mikor kókuszdióra festettem bennszülött maszkokat, máskor fekete dióból és
egyéb termésekből készítettem ékszereket. Csináltam kesztyű bábot, zsonglőr
labdát, csontból faragott sakkfigurát, óriási túró rúdit.
Maga, az ajándékozás csak másodlagos szempont, és a jó
időzítés nagyon fontos. A Szent Este nem szólhat az ajándékozásról, mert az eltereli
a figyelmet a Fény Születéséről. Az áhítatot nehéz megteremteni és könnyű
elveszíteni. Közös imába, vagy meditációba merül a család, mely derűs és mégis
komoly hangulatban zajlik. Gyertyát gyújtunk, együtt lélegzünk, együtt
mosolygunk, és, ha sikerül megnyitnunk a szívünket, bizonyosan történik is
valami, ami egész évben erőt ad majd. Utána egyszerű, ünnepi, de karma-mentes vacsora következik, ahol
már elhangozhatnak vicces, családi történetek, de a politikát és az „az a
borzasztó, hogy…”-kezdetű mondatokat kéretik mellőzni.
Másnap jöhet az ajándékozás, de nem kötelező, protokoll
jelleggel, hanem mélységes szeretettel. Neked készítettem és közben Rád
gondoltam. Tessék neki örülni, még ha egy újabb porfogóval lettél is gazdagabb.
Ha a Karácsony a bensőséges csodavárásról szól, akkor az Ó Év
búcsúztatása, az egymás társaságának felhőtlen élvezetéről. Inni nem KELL,
hanem LEHET, és érdemes nem túlmenni a laza, szalon spicc állapotán. Én úgy mondom, hogy kreatívra iszom magam, és direkt olyan társaságot választok, ahol
egyébként józanon is felszabadult vagyok. Ha józanon nem pendülsz egy húron a
csapattal, részegen sem fogsz…
Az ideális Szilveszter számomra olyan alkalom, ahol a lehető
legjobb társaságban vagyok. Ha jól esik zenélünk, ha jól esik kontakt
táncolunk, akro jógázunk, színházazunk, vagy épp csak sztorizunk és jókat
röhögünk. Az éjféli pezsgőzés rendben van, de a bús-magyar, nemzeti gyászhimnusz komor pofával, vigyázzállásban való végig feszengése valahogy nem illik a képbe… Az Olimpián oké, de
az újév szóljon az új kezdetekről az új lehetőségekről és ötletekről. Szóljon a
megújult életekről, az újévi fogadalmakról. Ilyenkor lendületet kapunk, ne
húzzuk be egyből a vészféket!
Olyan helyen érdemes ilyenkor lenni, ahol akár több napot is
ott lehet tölteni, lehet közösen álmodni, másnap közösen főzni, lencsét enni.
Szeretem azt a babonát, hogy akivel töltöd a Szilvesztert és az Új Év első
napját, azzal egész évben sokat leszel együtt, mert közös céljaitok lesznek. Én
Szilveszterkor szeretek lelépni vidékre pár napra barátokkal, kedves
ismerősökkel. A városi őrületet igyekszem kerülni, különösen a szánalmas,
konfettiben és szemétben úszó, másnapos arcokkal tarkított január 1-jét hagyom
ki előszeretettel. Inkább együtt vagyok még egy vagy két napot a velem egy
húron pendülőkkel és együtt tisztogatjuk világmegváltó
vízióinkat.
Javaslom Neked is, hogy tégy hasonlóképpen. Szép Karácsonyt
és izgalmas önmegvalósításban zajló, valóban Boldog Új Évet kívánok!