Gyönyörű,
légies mozdulatok, mintha még a gravitáció is elbambulna egy kicsit, de
legalábbis jóban van vele az illető. Súlytalanság van, a lábak minden erőlködés
nélkül emelkednek a magasba. Mindez csak technika lenne?
A rövid
válasz: igen. Ha jó a technikád, bármire képes vagy. Na, de min múlik a jó
technika? Fejben semmi perc alatt összerakod, de, hogy a tested is mindezt
lekövesse, és zökkenő mentesen végrehajtsa, ahhoz bizony éveken át tartó, megszállott
gyakorlásra van szükség.
Ezzel a mondattal nehéz népszerűnek lenni, hisz legtöbben
az azonnali, gyors fejlődést keresik. Csak kevesen jutnak el a következő
kérdéshez: Mi kell az éveken át tartó, kitartó gyakorláshoz?
Ennél a
kérdésnél jelenik meg az agyon csépelt, ezo-bullshitnek hangzó válasz, melynek
azonban sajnos most is megkerülhetetlen igazságtartalma van: „Az út a fontos,
nem a cél.” Ez a mondat nem a fájdalomdíjnak kitalált, - a részvétel a fontos,
nem a győzelem – üzenetét képviseli.
Az út azt
jelenti, hogy kíváncsi vagy a tested működésére, kíváncsi vagy a fejlődés
teljes folyamatára. Türelemmel és kitartással gyakorolsz, kifejlesztesz egy
mélyebb figyelmet, melyen keresztül nem csak a testeddel, de saját magaddal is
egy sokkal mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot tudsz kiépíteni. Tiszteletben
tartod a határaidat, de nyitott vagy az újra, a kísérletezésre. Képes vagy
lelassulni, elmélyülni, belemerülni a különböző testérzetekbe. Ugyanakkor képes
vagy játékos módon a felfedezés örömét is megélni egy-egy mozgásos kísérlet
alkalmával.
Mivel mindannyian szeretnénk gyorsan fejlődni, érdemes időnként megállni és figyelmeztetni magunkat a pillanat tudatos megélésére. Ha van kedved, tarts velem egy játékos felfedező útra, ahol a súlytalanság, azaz, a súlyáthelyezés művészetébe tudsz belekóstolni.
Sokan azt
gondolják, azért nem képesek egy-egy nehezebb mozdulatot végrehajtani, mert nem
elég erősek hozzá, nincs „elég” izmuk, nem elég ügyesek, hajlékonyak hozzá.
Ezek persze mind-mind számítanak, de amikor azt látod, hogy valaki játékos
könnyedséggel mozgatja a testét, az nem csak azért van, mert az illető erős,
hanem azért, mert a mozdulat valóban könnyűvé válik.
Néha
láthatod ugyanazt a mozdulatot túlsúlyos vagy épp vékony, csontos emberektől
is. Hogyan képesek mégis minderre?
Egyik Ido
Portal videóban hasonló kérdésre azt a választ kapjuk, hogy nem az izom
szerkezetén és minőségén, mennyiségén, hanem a megfelelő, mozgásos mintákon
múlik a mozdulat kivitelezése.
Ehhez annyit
tennék még hozzá, hogy ha nem rendelkezel a szükséges mozgásos mintákkal,
kívülről is beemelheted őket a rendszeredbe. Az erőnek
nem csak a mértéke, hanem sokkal inkább az iránya számít. Elegendő erővel rendelkező
emberek is bajban lehetnek, ha nem tudják az erejüket egy pontba koncentrálni,
míg mások a kevesebb erőt jobban összpontosítva könnyedén végrehajtják a
mozdulatot.
Az előbbi
videóban az egyik, Ayurvédából ismert szemléletmódot hívtam segítségül. Itt a
testben zajló különböző irányú mozgásokat ’szeleknek’ nevezik. Számunkra most két
ellentétes irány egyszerre való megvalósítása lesz a kísérlet célja.
Az egyik
irány a középpontból a perifériák irányába való kiterjedés, míg a másik a
perifériákból a középpont felé való törekvés lesz.
Mielőtt nekiállsz a
gyakorlatnak, keress olyan talajt, melynek felülete sem nem túl csúszós, se nem
túl tapadós. Ha ez
megvan, hajlított kezeiddel, lábaiddal a talajon támaszkodva helyezkedj el,
úgy, hogy minden végtagod tónusban legyen és lehetőleg egyforma súlyt ossz el
rajtuk. Két középpontja lesz a testednek. Az egyik a szíved magasságában,
középen, a mások a medencéd közepén van.
Először indíts el köröket a testeddel
minden irányba úgy, hogy a kezeid és a lábaid a helyükön maradnak. Miközben ezt
a mozgást végzed, képzeld el hogy, egyfajta áramlás indul el, a fenti középpontoktól
az ujjak és lábujjak felé, onnét meg vissza a középpontok felé, mindezt
egyszerre. Az eredmény egy speciális rugalmasság lesz, melyet úgy tesztelhetsz le,
hogy képes vagy-e a négy végtaggal egyszerre, egyforma erővel a testedet a
levegőbe lökni úgy, hogy érkezéskor a végtagjaid egyszerre érjék a földet.
Érkezéskor természetesen puhítsd a mozdulatot, ahogy egy macska tenné. Halk, puffanás
mentes, ’szomszéd barát’ talajfogásra
törekedj.
Az izom
feszességed legyen valahol 70-80% környékén. Plöttyedtre lazított testtel,
illetve droid-merevre feszítve
egyaránt fájdalmas lesz az élmény. Hangold be az izomzatodat, mint egy
hangszert. Azt a feszességet keresd, amelyből tudsz még engedni és szükség
szerint rá is tudsz feszíteni. Ezt jelenti a test rugalmassága.
Ahogy a
kívánt tónust elérted, játszhatsz a súly áthelyezéssel. Először a
felszabadított kézzel lépj előre és vissza. Ezután még mindig felszabadított
kézzel, de már finoman, a talajon csúsztatva vidd előre és vissza a kezet. Itt
már fogod érezni, hogy egy ponton túl kénytelen vagy a felszabadított kézre is
súlyt tenni.
Miután ezt
sikeresen mindkét kézzel végig csináltad, oszd el a súlyod egyelő mértékben a
végtagjaid felett, és csúsztasd így előre-hátra egyik-másik kezet. Ha ezzel is
megvoltál, kipróbálhatod, milyen az, ha a súlyodat egy az egyben a csúsztatott
kézre helyezed, míg a felszabadított kézre nem raksz súlyt.
Ha van
kedved, játszd ezt végig a lábakkal is, majd a csúsztatós verziót próbáld a két
kézzel egyszerre. Kipróbálhatod a két lábbal is szinkronban, végül a kezeket
előre csúsztatva, majd a lábakat utána húzva, akár haladhatsz is előre, esetleg
hátra felé.
Ez a
gyakorlat eddig az izomzatod előkészítéséről, hangolásáról, és a különböző
izomcsoportok közötti kapcsolat létrehozásáról szólt.
Innentől
kezdve indul a játék, hogy táncba vidd ezt a megfelelően előkészített testet.
Ahogy a lábakra billentve a súlyt felemelheted a karokat, úgy fordított esetben
a lábakat is a levegőbe emelheted. Variálhatod csapottabb, kilassított,
cigánykerekek, nyuszi és békaugrások különböző fajtáit, határ a csillagos ég,
ami a csövön kifér. A videóban az így felépített mozdulatok egy spontán verzióját
láthatod, bátran meríts belőle ihletet! :)
Ha
belejössz, imádni fogod. Éppen ezért egy nagyon fontos dologra hívnám fel a figyelmedet:
Ne felejtsd el élvezni, amit csinálsz. :)
Ui: Ha reggel izomlázzal ébredsz, gondolj rám szeretettel. :) Bocs, hogy nem szóltam előre. ;)