2017. szeptember 27., szerda

A súlytalanság gyakorlata

Gyönyörű, légies mozdulatok, mintha még a gravitáció is elbambulna egy kicsit, de legalábbis jóban van vele az illető. Súlytalanság van, a lábak minden erőlködés nélkül emelkednek a magasba. Mindez csak technika lenne?

A rövid válasz: igen. Ha jó a technikád, bármire képes vagy. Na, de min múlik a jó technika? Fejben semmi perc alatt összerakod, de, hogy a tested is mindezt lekövesse, és zökkenő mentesen végrehajtsa, ahhoz bizony éveken át tartó, megszállott gyakorlásra van szükség. 




Ezzel a mondattal nehéz népszerűnek lenni, hisz legtöbben az azonnali, gyors fejlődést keresik. Csak kevesen jutnak el a következő kérdéshez: Mi kell az éveken át tartó, kitartó gyakorláshoz?

Ennél a kérdésnél jelenik meg az agyon csépelt, ezo-bullshitnek hangzó válasz, melynek azonban sajnos most is megkerülhetetlen igazságtartalma van: „Az út a fontos, nem a cél.” Ez a mondat nem a fájdalomdíjnak kitalált, - a részvétel a fontos, nem a győzelem – üzenetét képviseli.

Az út azt jelenti, hogy kíváncsi vagy a tested működésére, kíváncsi vagy a fejlődés teljes folyamatára. Türelemmel és kitartással gyakorolsz, kifejlesztesz egy mélyebb figyelmet, melyen keresztül nem csak a testeddel, de saját magaddal is egy sokkal mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot tudsz kiépíteni. Tiszteletben tartod a határaidat, de nyitott vagy az újra, a kísérletezésre. Képes vagy lelassulni, elmélyülni, belemerülni a különböző testérzetekbe. Ugyanakkor képes vagy játékos módon a felfedezés örömét is megélni egy-egy mozgásos kísérlet alkalmával.

Mivel mindannyian szeretnénk gyorsan fejlődni, érdemes időnként megállni és figyelmeztetni magunkat a pillanat tudatos megélésére. Ha van kedved, tarts velem egy játékos felfedező útra, ahol a súlytalanság, azaz, a súlyáthelyezés művészetébe tudsz belekóstolni.



Sokan azt gondolják, azért nem képesek egy-egy nehezebb mozdulatot végrehajtani, mert nem elég erősek hozzá, nincs „elég” izmuk, nem elég ügyesek, hajlékonyak hozzá. Ezek persze mind-mind számítanak, de amikor azt látod, hogy valaki játékos könnyedséggel mozgatja a testét, az nem csak azért van, mert az illető erős, hanem azért, mert a mozdulat valóban könnyűvé válik.

Néha láthatod ugyanazt a mozdulatot túlsúlyos vagy épp vékony, csontos emberektől is. Hogyan képesek mégis minderre?

Egyik Ido Portal videóban hasonló kérdésre azt a választ kapjuk, hogy nem az izom szerkezetén és minőségén, mennyiségén, hanem a megfelelő, mozgásos mintákon múlik a mozdulat kivitelezése.

Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy ha nem rendelkezel a szükséges mozgásos mintákkal, kívülről is beemelheted őket a rendszeredbe. Az erőnek nem csak a mértéke, hanem sokkal inkább az iránya számít. Elegendő erővel rendelkező emberek is bajban lehetnek, ha nem tudják az erejüket egy pontba koncentrálni, míg mások a kevesebb erőt jobban összpontosítva könnyedén végrehajtják a mozdulatot.


Az előbbi videóban az egyik, Ayurvédából ismert szemléletmódot hívtam segítségül. Itt a testben zajló különböző irányú mozgásokat ’szeleknek’ nevezik. Számunkra most két ellentétes irány egyszerre való megvalósítása lesz a kísérlet célja.

Az egyik irány a középpontból a perifériák irányába való kiterjedés, míg a másik a perifériákból a középpont felé való törekvés lesz. 

Mielőtt nekiállsz a gyakorlatnak, keress olyan talajt, melynek felülete sem nem túl csúszós, se nem túl tapadós. Ha ez megvan, hajlított kezeiddel, lábaiddal a talajon támaszkodva helyezkedj el, úgy, hogy minden végtagod tónusban legyen és lehetőleg egyforma súlyt ossz el rajtuk. Két középpontja lesz a testednek. Az egyik a szíved magasságában, középen, a mások a medencéd közepén van. 


Először indíts el köröket a testeddel minden irányba úgy, hogy a kezeid és a lábaid a helyükön maradnak. Miközben ezt a mozgást végzed, képzeld el hogy, egyfajta áramlás indul el, a fenti középpontoktól az ujjak és lábujjak felé, onnét meg vissza a középpontok felé, mindezt egyszerre. Az eredmény egy speciális rugalmasság lesz, melyet úgy tesztelhetsz le, hogy képes vagy-e a négy végtaggal egyszerre, egyforma erővel a testedet a levegőbe lökni úgy, hogy érkezéskor a végtagjaid egyszerre érjék a földet. Érkezéskor természetesen puhítsd a mozdulatot, ahogy egy macska tenné. Halk, puffanás mentes, ’szomszéd barát’ talajfogásra törekedj.

Az izom feszességed legyen valahol 70-80% környékén. Plöttyedtre lazított testtel, illetve droid-merevre feszítve egyaránt fájdalmas lesz az élmény. Hangold be az izomzatodat, mint egy hangszert. Azt a feszességet keresd, amelyből tudsz még engedni és szükség szerint rá is tudsz feszíteni. Ezt jelenti a test rugalmassága.

Ahogy a kívánt tónust elérted, játszhatsz a súly áthelyezéssel. Először a felszabadított kézzel lépj előre és vissza. Ezután még mindig felszabadított kézzel, de már finoman, a talajon csúsztatva vidd előre és vissza a kezet. Itt már fogod érezni, hogy egy ponton túl kénytelen vagy a felszabadított kézre is súlyt tenni.


Miután ezt sikeresen mindkét kézzel végig csináltad, oszd el a súlyod egyelő mértékben a végtagjaid felett, és csúsztasd így előre-hátra egyik-másik kezet. Ha ezzel is megvoltál, kipróbálhatod, milyen az, ha a súlyodat egy az egyben a csúsztatott kézre helyezed, míg a felszabadított kézre nem raksz súlyt.    
     
Ha van kedved, játszd ezt végig a lábakkal is, majd a csúsztatós verziót próbáld a két kézzel egyszerre. Kipróbálhatod a két lábbal is szinkronban, végül a kezeket előre csúsztatva, majd a lábakat utána húzva, akár haladhatsz is előre, esetleg hátra felé.
Ez a gyakorlat eddig az izomzatod előkészítéséről, hangolásáról, és a különböző izomcsoportok közötti kapcsolat létrehozásáról szólt.

Innentől kezdve indul a játék, hogy táncba vidd ezt a megfelelően előkészített testet. Ahogy a lábakra billentve a súlyt felemelheted a karokat, úgy fordított esetben a lábakat is a levegőbe emelheted. Variálhatod csapottabb, kilassított, cigánykerekek, nyuszi és békaugrások különböző fajtáit, határ a csillagos ég, ami a csövön kifér. A videóban az így felépített mozdulatok egy spontán verzióját láthatod, bátran meríts belőle ihletet! :)




Ha belejössz, imádni fogod. Éppen ezért egy nagyon fontos dologra hívnám fel a figyelmedet: Ne felejtsd el élvezni, amit csinálsz. :) 

Ui: Ha reggel izomlázzal ébredsz, gondolj rám szeretettel. :) Bocs, hogy nem szóltam előre. ;)